Fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva és az örök élet reményébe vetett hittel tudatjuk, hogy Prof. Dr. Fodor György görögkatolikus áldozópap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora, a Hittudományi Kar Ószövetségi Szentírástudomány Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, Karunk prodékánja március 11-én, életének 68., papságának 42. évében szentségekkel megerősítve visszaadta lelkét Teremtőjének.
A Karunk által szervezett gyászmise időpontja 2026. március 17. , kedd, 9 óra.
Helyszín: Egyetemi templom (1053 Budapest, Papnövelde u. 8.)
Megrendülve értesültünk Fodor György görögkatolikus áldozópap, biblikus professzor haláláról, amelynek híre váratlanul ért bennünket. Tudtunk ugyan kedves kollégánk egészségi problémáiról, de erre a végkimenetelre nem számítottunk. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, kiváltképp a Hittudományi és a Bölcsészettudományi kar egy régi, elkötelezett, sok feladatkört betöltő és magasan kvalifikált tanárát vesztette el.
Fodor professzor életútjáról nehéz rövid áttekintést adni, mert ez az életút mind a betöltött feladatkörök, mind a személyes érdeklődési területek vonatkozásában nagyon változatos. Teológiai tanulmányait Budapesten, a Római Katolikus Hittudományi Akadémián (amely később a PPKE Hittudományi Kara lett) folytatta, ahol 1984-ben doktori fokozatot szerzett. Emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a sémi-filológiai és arab szakot is elvégezte. Pappá szentelése után néhány évig püspöki titkári és lelkipásztori szolgálatot teljesített, s egyúttal oktató feladatot is ellátott. 1989 és 1991 között Rómában a Pápai Biblikus Intézetben tanult, ahol biblikus szaklicenciátust szerzett. Hazatérése után tevékenysége nagyrészt a katolikus felsőoktatáshoz kötődött. Folyamatosan oktatott Nyíregyházán a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán és Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, sőt mindkét helyen vezetői pozíciót is betöltött. 1992-től egy évig a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora, utána pedig 1999-ig a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola főigazgatója. Budapesti szolgálata kapcsán kiemelendő, hogy 2000 és 2010 között a Hittudományi Karon a Biblikus Nyelvek Tanszék, majd 2010-től, Rózsa Huba professzor utódjaként, az Ószövetségi Szentírástudomány Tanszék vezetője volt. Eközben az egyetem egészének irányításában is szerepet kapott: először (1999–2003) rektorhelyettesi, majd két cikluson keresztül (2003–2011) rektori feladatkört látott el. E tisztség befejezése után is, részben rektori főtanácsadóként, részben különböző karok (HTK, BTK) dékánjaként, hatékonyan vett részt a vezetői munkában.
Fodor professzor oktatói és tudományos munkásságát illetően mindenekelőtt a bibliai nyelvek (héber, arám és görög) és egyéb keleti nyelvek (szír, akkád, arab) iránti érdeklődése emelhető ki. A Hittudományi Karon 1991-től kezdve folyamatosan, nagy pontossággal és odaadással tanította a héber nyelvet, s opcionális kurzusokon egyéb nyelvek megismerését is lehetővé tette. Emellett a Bölcsészettudományi Karon az arab nyelv oktatásában is szerepet vállalt. A biblia nyelvek iránti elkötelezettség nyilván nem öncélú volt, hanem a Szentírás mélyebb megértését tette lehetővé. Fodor professzor számára magától értetődően a Biblia, főként az Ószövetség kutatása és magyarázata volt a legfontosabb teendő. A tanórákon nyilván az Ószövetség egészét át kellett tekintenie, de az egyéni kutatás során a prófétákra, elsősorban az ún. kisprófétákra fokuszált. A kutatás eredményeit különböző publikációkban jelentette meg, amelyek közül kiemelendő a „Jövővárás az Ószövetségben” című monográfia.
Fodor kolléga harmadik érdeklődési területe a kereszténység és az iszlám kapcsolata volt. Ezen érdeklődés hátterében többek között az áll, hogy Gyuri atya szoros köteléket ápolt keleti katolikusokkal, akik olyan területen élnek, ahol a lakosok nagyobb része iszlámvallású. Ez a kapcsolat egyfajta ösztönzés volt számára az iszlám világának, történetének és sajátosságainak behatóbb megismerésére. A megszerzett ismereteket konferenciai előadásokkal és szakcikkekkel igyekezett továbbadni, így segítve elő, hogy e bonyolult kérdéskörben világosabban láthassunk.
A fájó szívvel történő búcsúzás egyúttal hálára is ösztönöz. Megköszönjük Fodor professzornak a Magyar Katolikus Egyházért és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemért végzett sokrétű szolgálatát, a munkatársak iránti segítőkész, kollegiális és baráti magatartását, valamint a hallgatók felé tanúsított, követelményeket és megértő szeretetet egyaránt magába foglaló elkötelezettségét. Imádkozunk azért, hogy befogadást nyerjen a mennyei hazába és részese legyen az Istennel való végleges, üdvözítő szeretetközösségnek, amelyről alkalomadtán már a próféták is jövendöltek (pl. Iz 25,6–8), s amelyről Jézus Krisztus végső bizonyságot adott (Jn 14,1–2).
Kocsis Imre
HTK, Újszövetségi Szentírástudomány Tanszék
