2026-ban összesen 40-en teljesítették az oklevél megszerzéséhez előírt követelményeket alap és osztatlan képzésen, valamint szakirányú továbbképzésen. A Hittudományi Doktori Iskolában összesen heten szereztek doktori fokozatot. A szombati diplomaátadó méltó lezárása volt az egyetemi éveknek, amelyeken a hallgatók tudásukat, szakmai felkészültségüket és hivatásuk iránti elkötelezettségüket egyaránt gyarapították. Az ünnepségen a friss diplomásokat családtagjaik, oktatóik és a hallgatói közösség köszöntötte.
Évzáró ünnepségünkön a Habodász István Karunk katekéta-lelkipásztor szakos hallgatója búcsúzott a diplomásoktól a hallgatói közösség nevében.
Tisztelt Dékán Úr! Tisztelt Professzor Urak! Tisztelt Tanáraink! Kedves Családtagok és Barátok!
De mindenekelőtt: Kedves Végzős Hallgatótársaim!
Ma egy olyan pillanatban álltok itt, amely egyszerre jelent ünnepélyes lezárást és egy izgalmas, olykor félelmetes kezdetet. Évek megfeszített munkája, az elmélyült teológiai tanulmányok, sokszor estébe nyúló órái, a nehéz vizsgák előtti szorongás, a közös örömök és a belső, lelki küzdelmek érkeznek ma célba ezen a napon. Diplomát vesztek át, de valójában nem egy kényelmes út végére érkeztetek, hanem egy új, élethosszig tartó küldetés kapujában álltok.
Nem pusztán elméleti definíciók, görög szakkifejezések és dogmatikai ismeretek hideg átadására kaptatok meghívást, hanem arra, hogy egész életetekkel tegyetek tanúságot Krisztusról.
Olyan világ vár rátok, ahol soha nem volt még ennyi információ, és talán soha nem volt ekkora hiány valódi bölcsességből.
Kedves Végzős Hallgatók, ne áltassátok magatokat: nem egy barátságos környezet vár majd rátok. Krisztus szavai ma is érvényesek: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Ez a mondat talán ijesztően hangzik egy diplomaosztón, de ez a realitás.
A farkasok ma a közöny, az elutasítás, a cinizmus és a hitbeli gúny formájában jelentkeznek. Sokan lesznek, akik megmosolyogják a hivatásotokat, akik feleslegesnek tartják a tanításotokat, vagy akik csak egy elavult intézmény képviselőit látják bennetek. A „farkasok” ott vannak az agresszív szekularizmusban, amely ki akarja szorítani Istent a közéletből, de ott vannak a saját belső kétségeinkben is, amelyek azt suttogják: „nincs értelme, nem tudsz változtatni semmin”.
Farkasok közé mentek majd, de ne feledjétek: a báránynak nem az a dolga, hogy ő is farkassá váljon. Nem az a feladatotok, hogy visszaharapjatok, hogy agresszívek legyetek, vagy hogy a világ eszközeivel küzdjetek a világ ellen. A bárány fegyvere a szelídség, a tisztaság és a pásztorra való figyelés, csak így maradhattok hűek Krisztushoz.
Nem azért kaptok diplomát, hogy teológiai vitákban győzzétek le az embereket, hanem hogy megnyerjétek őket a szeretet által. Arra kaptatok meghívást, hogy ne pusztán tanítsatok, hanem olyan életet éljetek, amely önmagában is tanítás.
Ez a példamutató – odaadó élet ott kezdődik, hogy meg tudtok hallgatni valakit, hogy időt adtok neki, és hogy észreveszitek a szenvedőt, a keresőt vagy a kételkedőt. A ti küldetésetek lényege, hogy ne mondjatok le az emberről akkor sem, amikor ő már régen lemondott önmagáról.
Minden tevékenységeteknek, minden hittanórátoknak és minden beszélgetéseteknek a középpontjában a szeretetnek kell állnia.
Ne féljetek attól, hogy kicsik vagytok! Lehet, hogy a szolgálatotok során „csak” egyetlen gyermek, egyetlen család vagy egyetlen magányos kereső életében lesztek döntő módon jelen. De tudnotok kell: Isten országában soha nem a statisztikai számok döntik el a gyümölcsözőséget, hanem a hűség.
Ti, leendő hittanárok, ne feledjétek: a diákjaitok nem a lexikális tudásotokra fognak emlékezni tíz év múlva, hanem arra, amit tőletek kaptak. Arra, hogy volt-e bennetek türelem és szeretet. Ti, katekéták és lelkipásztori munkatársak, legyetek a plébániák „kovásza”. Legyetek ti azok, akik hidat építenek az Egyház és a keresők közé, akik nem hivatalként, hanem otthonként mutatják be a közösségünket. Ti, teológusok, maradjatok mindig az igazság alázatos keresői. Ne hagyjátok, hogy a tudás gőgössé tegyen, hanem használjátok azt a hit elmélyítésére és a testvéreitek szolgálatára.
Most pedig induljatok!
Induljatok az iskolákba, a plébániákra, a közösségekbe és a családok közé. Induljatok a betegekhez, a rászorulókhoz, a szenvedőkhöz, az elesettekhez. Induljatok azokhoz, akik hittel teli szívvel várnak titeket, de induljatok bátran azokhoz is, akik már nem tudnak hinni, és azokhoz, akik talán már nem is keresnek semmit.
Amikor pedig elfáradtok, amikor elborítanak a kételyek, emlékezzetek Krisztus sziklaszilárd ígéretére: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig”.
Ezért hát menjetek bátran, menjetek örömmel és határtalan bizalommal! Ahogy a feltámadt Krisztus mondja nektek ma is: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet... és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek”. Ez a ti diplomátok mögé írt valódi, örök érvényű küldőlevél.
Tanítsatok igazsággal, szolgáljatok alázattal, és szeressetek Krisztus szívével!
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
