Kezdőlap
Köszöntjük az 1635-ben alapított Karunkon!
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara 1635 - Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek által történt megalapítása óta folyamatosan végzi oktató és kutató munkáját a katolikus teológia elmélyült, magas szintű művelésével és átadásával. A teológia elnevezés Istenről való beszédet jelent, amely a teremtett világra és az isteni kinyilatkoztatásra reflektálva fejti ki álláspontját. A katolikus teológia mint szenttudomány, nemcsak a kinyilatkoztatásból felismert igazságok logikus kifejtésére törekszik, hanem szorosan kötődik az egyházi Tanítóhivatalhoz. A Karunkon folyó különböző képzések és szakok sajátos célja, hogy hallgatóink a kinyilatkoztatásból származó teljes katolikus tanítást - saját hitük alapjait, összefüggéseit, kérdéseit - mértékadó módon, rendszerezett formában megismerjék, és mindezt lelki életük számára is - egyéni és közösségük javára - tudják hasznosítani. A Karunkon elsajátított ismeretek alapvető segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a diploma megszerzésével - életállapotuknak megfelelő módon - hallgatóink gazdagítani tudják a katolikus egyház mindennapi életét, tudásuk és lelki felkészültségük legjavát nyújtva akár a plébániai, egyházmegyei, akár a világegyház hívő közösségének, miközben az egyház céljáért, a lelkek üdvösségének az előmozdításáért fáradoznak.
Örömmel látjuk hallgatóink között mindazokat, akik komoly elhatározást éreznek arra, hogy egy patinás, nagy hagyományokkal rendelkező intézményben, a 21. századi oktatási és kutatási igényeket maradéktalanul kielégítő környezetben, a Szentírás és Szenthagyomány alapos ismeretét elsajátítva, az egyház tanítását, szentség és szentelmény kiszolgáltató életét, szervezetét, működését, és történetét részletesen megismerjék. Az egyháznak szüksége van a katolikus tanítást behatóan ismerő, azt kutató és az újabb generációknak hűségesen átadó felkészült krisztushívőkre, akik tudnak és akarnak tenni Krisztus Titokzatos Testéért, az egyházért.
IGAZSÁG ÉS FELELŐSSÉG - MEGNYITÓ GONDOLATOK
AZ 2017/2018-AS AKADÉMIAI ÉVHEZ
Aquinói Szt Tamás a De Veritate című művéből az igazság meghatározását, valamint az igazság és igazságosság mint alapvető érték tulajdonságait jelentőségét és védelmének fontosságát. Ennek tükrében Szuromi Szabolcs úgy fogalmazott: Az igazság keresése és a megismerésére való törekvés az ember legalapvetőbb adottságai közé tartozik tehát. Bármely kultúra, bármely időszakának tanulmányozásába is fogunk bele, annak hátterében mindig az egyéni ember igazság utáni vágyát találjuk. Valójában ez a vágy a tökéletesség igényére, végső soron az ember Istenhez (az abszolút tökéleteshez) való vonzódására vezethető vissza. Az emberi természet alapadottságai azonban nemcsak lehetőségeket teremtenek az egyes személyek számára, hanem erkölcsi kötelezettségekkel, valamint ebből következő felelősséggel is felruházzák. Éppen emiatt az igazság megismerése egyúttal arra is kötelez mindenkit, hogy a megismert igazságot elsajátítsa, mások számára igazságként átadja, annak tartalmát mások előtt megvédje és értékét megőrizze. Ennek az erkölcsi kötelességnek a teljesítése korunkra komoly válságba jutott. Nem lehet kétséges, hogy az igazság megismerésének az értelmezéséhez szükséges sajátos források, eszközök és alapelvek elsajátításának intézményes helye, a klasszikus értelemben vett egyetem, valamint az egyes tudományterületekre, ágakra és résztémákra szakosodott kutatóintézetek vagy kutatócsoportok. II. János Pál pápa kijelentésére utalva, kijelentette, hogy mindenkinek értékes, hogy megbizonyosodjon az igazságról, mivel az - ellentétben a tévedéssel - élete eleve adott értékét és a biztos tudásban, döntésképességben való növekedést segíti elő.
A társadalmi krízis elementáris erővel jelent meg a II. világháború embertelen és erkölcsi pusztítása következtében. Sajnos, az 1945 utáni időszakban folytatódott azoknak a kategóriáknak a szétforgácsolódása, melyek a skolasztika gondolatvilágának köszönhetően egy egységbe rendezték az európai típusú emberi gondolkodást, kultúrát, és mindennapi életet; ezáltal pedig alapjaivá váltak annak a kulturális rendezettségnek, mely meghatározó módon kötődik a zsidó-keresztény kultúrához. Ezt az új szétesettséget a posztmodern olvasási, írási, kommunikációs, valamint vallásos kultúra alapvető jellegzetességeivel tudjuk adekvát módon leírni. Homérosz, Horatius, Cicero, Vergilius és az Aeneis, Lactantius, Ovidius, Marcus Aurelius, Szt. Ágoston, Aquinói Szt. Tamás, Petrarca, Dante Alighieri (és az Isteni színjáték), Torquato Tasso, Blaise Pascal, Jean-Jaques Rousseau, Goethe, Fjodor Dosztojevszkij, Lev N. Tolsztoj, vagy éppen Antoine de Saint Exupéry olyan példák, akik az irodalomtörténet különböző korszakaiból származnak és mindegyikük szorosan kötődik akár az első, akár a második - fentebb említett - európai kulturális virágzáshoz, és az abban gyökerező szellemi - irodalmi gazdagsághoz. E kimagasló szerzők és műveik a kultúra iránti érzékenységet alapozták meg generációról - generációra, lehetővé téve az irodalmi kifejezésmódot, a gazdag szókincset, beleértve azokat a „sententia"-kat, melyek átkerültek a mindennapi élet nyelvezetébe.
Mindez különösen is ráirányítja a figyelmet az igazság és igazságosság befogadására és gyakorlására, szükséges az azzal történő lelki azonosulás, az etikai, erkölcsi alapelvek elfogadása, és mintegy örökségként, az „örökölt érték" szerinti megtartása, é a vele történő azonosulás. Ez az örök és változhatatlan értékek, valamint a mindennapos élet állandó harmóniáját jelenti, amelyhez erőst és hitbeli forrást maga a Teremtő nyújt az ember számára.
Ez a kulturális identitás meghatározza az emberi gondolkodást, igazságérzetet és felelősségtudatot. Emiatt nem lehetséges a katolikus oktatásban - beleértve a felsőoktatás szintjét is - elválasztani egymástól a tanulmányok elsajátításának és a nevelésnek az időszakát; a fogalmak megértését és a bölcsességben történő növekedést, az igazság jelentőségének fokozatos megértését és a felelősségteljes magatartás karakterisztikus kialakítását. Intézményeink nem pusztán tudást kínálnak a hallgatóknak, hanem olyan értékekre hívják fel a figyelmüket, amelyek közelebb segítenek a valódi értékek felfedezéséhez.
Erről beszél a Katolikus Egyház felsőoktatási intézményeit szabályozó Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli konstitúció (1990), amikor egymás mellett említi a kutatást, az értékek megőrzését, az ismeret kölcsönös átadását, és mindezzel a társadalom javának az előmozdítását. Ebben a munkában mind az oktatók, mind a hallgatók sajátos, és az egész világ irányában súlyos felelősséggel rendelkeznek.
A bemutatott kulturális szétesettség hatása sajnos egyértelműen tetten érhető az egyetemekre belépő új generáció gondolkodását meghatározó prioritások, valamint nyelvi kifejezési stílusa, és a felsőoktatásban közvetített klasszikus kategóriák, értékek és kifejezési formák között. Mindezek alapján, nem lehet véletlen, hogy az életről, halálról, igazságról, hamisságról, erkölcsről, értékről, udvariasságról, szeretetről, megbocsátásról, bocsánatkérésről, és vallásról kialakult klasszikus világos kategóriák eltűnőben vannak a mindennapok gyakorlatából, sőt, sokak számára már nehezen értelmezhetők. Azonban - mint arra rámutatott - az igazság leírásához, a felelősséggel történő cselekvéshez, de a harmónia emberi eszközökkel történő megteremtéséhez nem pusztán a kommunikáció új eszközeire, a globálisan és bármikor rendelkezésre álló információk széles körére van szükség, hanem annak a tényszerű és tudatos elfogadására is, hogy az „igazság" és „valótlanság", a „felelősség" és a „felelőtlen magatartás", valamint a „harmónia" és „diszharmónia" között lényegi - a valóságban megalapozott - különbözőség áll fenn.
Megismerhető-e az igazság? XVI. Benedek pápa kérdését követve: megismerhető-e a rólam szóló igazság? Vagy mindez pusztán egy ábránd. Erre az alapvető kérdésre a kereszténység, Jézus Krisztust idézve, minden korszakban ugyanazt a választ adja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet."
Budapest 2017. szeptember 7.
Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.
rektor
