Kezdőlap
Köszöntjük az 1635-ben alapított Karunkon!
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara 1635 - Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek által történt megalapítása óta folyamatosan végzi oktató és kutató munkáját a katolikus teológia elmélyült, magas szintű művelésével és átadásával. A teológia elnevezés Istenről való beszédet jelent, amely a teremtett világra és az isteni kinyilatkoztatásra reflektálva fejti ki álláspontját. A katolikus teológia mint szenttudomány, nemcsak a kinyilatkoztatásból felismert igazságok logikus kifejtésére törekszik, hanem szorosan kötődik az egyházi Tanítóhivatalhoz. A Karunkon folyó különböző képzések és szakok sajátos célja, hogy hallgatóink a kinyilatkoztatásból származó teljes katolikus tanítást - saját hitük alapjait, összefüggéseit, kérdéseit - mértékadó módon, rendszerezett formában megismerjék, és mindezt lelki életük számára is - egyéni és közösségük javára - tudják hasznosítani. A Karunkon elsajátított ismeretek alapvető segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a diploma megszerzésével - életállapotuknak megfelelő módon - hallgatóink gazdagítani tudják a katolikus egyház mindennapi életét, tudásuk és lelki felkészültségük legjavát nyújtva akár a plébániai, egyházmegyei, akár a világegyház hívő közösségének, miközben az egyház céljáért, a lelkek üdvösségének az előmozdításáért fáradoznak.
Örömmel látjuk hallgatóink között mindazokat, akik komoly elhatározást éreznek arra, hogy egy patinás, nagy hagyományokkal rendelkező intézményben, a 21. századi oktatási és kutatási igényeket maradéktalanul kielégítő környezetben, a Szentírás és Szenthagyomány alapos ismeretét elsajátítva, az egyház tanítását, szentség és szentelmény kiszolgáltató életét, szervezetét, működését, és történetét részletesen megismerjék. Az egyháznak szüksége van a katolikus tanítást behatóan ismerő, azt kutató és az újabb generációknak hűségesen átadó felkészült krisztushívőkre, akik tudnak és akarnak tenni Krisztus Titokzatos Testéért, az egyházért.
MIKÉNT LEHET NEMZETKÖZILEG VERSENYKÉPES EGY KATOLIKUS EGYETEM A 21. SZÁZADBAN
- MEGNYITÓ GONDOLATOK A 2018/2019-ES AKADÉMIAI ÉVHEZ -
Behatóan tanulmányozva a kortárs - legújabb - egyetemi és akadémiai szintű tudományos kérdésfeltevéseket, az közoktatás, az ipari szereplők, és a tercier szektor célkitűzéseit; valamint a mindezek megoldásán munkálkodó elméleti és gyakorlati lépések és folyamatok megtételét és meghirdetését; világosan kitűnik, hogy a "tudomány", az "érték", az "innováció", a "verseny- és piacképes ismeret", "az életminőség növelése", valamint egy közös "etikai minimum" az, ami a társadalom tagjait, ezen belül az egyetemeken és kutatóintézetek által végzett, különböző szinten indított programok folyamatait befolyásolja. Ez hangsúlyosan igaz a vezető oktatókra és kutatókra, akik tehetségükön és személyes életpéldájukon keresztül mindezeknek a céloknak a teljesülését elő tudják mozdítani; ha az kellően - és a megkívánt alapelvek figyelembevételével - kerül megszervezésre. Mindezt egyetlen központi célkitűzés motiválja: az új generációk - gyermekeink és unokáink - emberhez méltó, kiszámítható, biztonságos jövőjének megteremtése: vagyis, az emberiség java.
Ebből az összegzésből azonban hiányzik a katolikus egyetem sajátos feladatának rögzítése, így azoknak az örök - idővel és korszakok múlásával nem változó - értékeknek a megemlítése, amelyek valójában erények (amelyek jelentették azt az értéket, amit a katolikus tanítás képviselt, és csak a 18. század utolsó évtizedében kezdte el az Egyház közösen „értéknek" nevezni őket, a felvilágosodás téves erkölcsi meggyőződésével szemben). Hiányzik a szekuláris tudományeszmét és egyetemi képzést a katolikus tudományeszménnyel, oktatással, neveléssel és kutatással minőségileg gazdagító tevékenység, amely éppen az "emberhez méltó élet biztosítását" és "az emberiség javát" képes mással nem helyettesíthető - minden korban "innovatív" hangsúlyokkal gazdagítani. Azaz a nemzetközileg versenyképes katolikus egyetem, tudomány- és életideálja nélkülözhetetlen feltétele a fentebb megfogalmazott kortárs célok megvalósításának. Feltehetjük ellenben azt a kézenfekvő kérdést, hogy egy ilyen környezetben - ahol sajnos a régi hagyományokon nyugvó katolikus egyetemek közül is sokan veszítik el, az előbb kihangsúlyozott sajátos identitás tartalmát - miként képes a nemzetközileg kiváló egyetemek közösségében ezt a versenyképességet, és ezt a nélkülözhetetlen többletet egy katolikus egyetem a 21. század második évtizedének végén elérni és megtartani.
Aquinói Szt. Tamás összegzéséből kiindulva állíthatjuk: Az ember rendelkezik azzal az értelmi képességgel, amely megalapozza az igazság, és ezzel a tudás keresését, amely Isten színe előtt történik. Így, ha mindez a helyes lelkiismeret talaján áll, akkor cselekedete nemcsak erkölcsös, hanem az ember javát szolgálja.
Mindazonáltal, biztosak lehetünk-e abban, hogy az említett tevékenységek ténylegesen a 21. század emberének javát fogják szolgálni? Ez egyfelől - köszönhetően az isteni gondviselésnek - nem lehet kétséges. Másfelől azonban, komoly kétségek merülnek fel sokakban, hogy miként hozhatunk létre szilárd és erős alapokat - buzdítva az új generációkat az isteni gondviselésbe vetett bizalomra, valamint a Mindenhatóra történő odafigyelésre - abban a társadalomban, ahol rendezetlenül hullámzó eszmék és körülmények között kell tájékozódnunk; ahol úgynevezett új „értékek" veszik át a klasszikus erények helyét. James J. O'Donnel's szavaival élve: úgy tűnik, hogy mindaz, amit a kereszténység a kinyilatkoztatás talaján állva, az erkölcsi jót és az üdvösséget szem előtt tartva definiált, azt különféle új kezdeményezések váltották fel, kifejezetten a kereszténység eszméjével szembenállóként definiálva magukat, és akik egyúttal arra szeretnék rákényszeríteni magát a kereszténységet is, hogy adja fel saját hitét. Azonban azt is rögzítenünk kell, hogy ma zűrzavaros változások között is érvényes Szt. Ágoston összegzése a valódi tudományról, amely meggyőződése szerint belső, és elválaszthatatlan kapcsolatban van az emberi lélekkel, és a helyesen működő lélek harmóniában van a teremtő Istennel.
Mindezek alapján úgy tűnhet, hogy a letisztult keresztény értékrend és a modern tudományeszme összeegyeztethetetlen. Azonban nem feledkezhetünk meg St. Louis Marie de Montfort (1673-1716) kristálytiszta mondatáról: "A bölcsesség értékesebb mint az erő, és az okosság értékesebb mint a bátorság." Amelyhez - szintén az Ő gondolatát követve hozzátehetjük: az ember akkor találja meg a helyét a Világban, ha az Örök Bölcsességet szereti.
Korunkban sokat beszélünk az értékről, annak klasszikus kategóriáiról, megőrzéséről, és értékteremtésről; de újabb értékek születéséről is. Azonban le kell szögeznünk, hogy a keresztény filozófia, a nevelés, az egyetemi oktatás - ahogy arra már utaltunk - eredetileg az erényt helyezte középpontba és mindig azoknak az oktatására, a tudomány művelése során azok követésére, és a társadalomban történő megőrzésére törekedett. Az igazságosság, a mértékletesség, és a lelki erősség hármassága keretbe foglalta a valódi - minden időszakban korszerű tudomány művelését, amelyet Szt. Ágoston is a legfőbb alapelveknek tartott az igazság méltó és alázatos elsajátításához. Természetesen tovább részletezhetjük az erény katalógusokat, kiegészítve a fentieket az állhatatossággal, a békével, a hittel, a hűséggel, józansággal, önmegtagadással, a szelídséggel, a türelemmel, és a vallásossággal.
Marcus Aurelius (†180) úgy tekintett ezekre az erényekre, mint a Római Birodalom megingathatatlan oszlopaira, amelyek Róma népét szolgálják. Győzelmet aratott, és filozófiai elmélkedései az emberiség kulturális kincsestárának részévé váltak; bár birodalma hamarosan hanyatlásnak indult. Az erények előbb említett hosszú sorának összegzése így valójában megadja a tényleges jelentését annak, amit klasszikus formában értéknek nevezünk.
Nem felejthetjük el ezt a sajátos értelmet! Nem tagadhatjuk meg annak fentebb kifejtett eredeti tartalmát! Szükségünk van annak az elsajátítására és erre a tényleges tartalomra történő emlékezésre! Amennyiben ezt elmulasztjuk, akkor a tudományeszménk értéktelenné váik; az az érték, amit elérni vélünk, elveszíti tartalmát; a sokat emlegetett innovációs kezdeményezéseink cask rövidtávuak és bukásra ítéltek lesznek; a versenyképes tudás pedig hosszútávon nem fogja tudni szolgálni a nemzetközi versenyképességet. Az életminőség megőrízhető és tovább növellhető, de mindössze az említett erények talaján állva. Hozzá kell tennünk: ezekkel az erényekkel mi is győzelmet arathatunk ugyanúgy, ahogyan azt Marcus Aurelius tette. Szt. Ágoston szavai szerint: "Az erény nem más, mint erkölcsös viselkedés összhangban emberi természetünkkel." Ezt sohasem felejthetjük el az egyetemi életben, egy katolikus egyetemen, de a felsőoktatási intézmények egész világra kiterjedő hlózatán belül sem.
A keresztény tudományeszményben tehát az isteni törvénynek, a természettörvénynek, a lelkiismeretnek, így az erkölcsi értéknek is mindig szerepet kell kapnia, hiszen éppen ezek által tudja biztosítani - akár a legmagasabb és versenyképesebb tudományos szinten - a megingathatatlan, és az emberiség javát szolgáló életideál kiszámítható fennmaradását, és az ilyen formában megszerzett ismeretnek a közjót előmozdító hasznosulását. A tudomány művelése tehát a keresztény erényekre építve nemcsak lehetséges, hanem kiemelkedő módon tudja szolgálni azokat a célokat, amelyeket korunkban hangsúlyosan megjelölünk: a tényleges értéket, az innovációt, a verseny- és piacképes ismeretet, az életminőség biztosítása elméleti alapjainak rögzítését és a gyakorlatban történő megvalósítását, különösen pedig azt az ún. etikai minimumot, amely számunkra nem mindössze etika, hanem a tudományos és társadalmi tevékenység lényegét meghatározó erkölcsi tartalom.
Az alap es alkalmazott kutatások, és az új eredményeknek az oktatatásban történő közlése a katolikus Egyetem számára nem érdek, hanem erény/érték centrikus. Ezért lehetünk büszkék az elmúlt akadémiai év kiemelkedő új eredményeire, amik mostanra a megvalósulás szakaszába léptek, és világviszonylatban „viszonyítási ponttá" váltak. Ahhoz azonban, hogy egy katolikus egyetem - amint azt a PPKE az elmúlt néhány évben elérte - nemzetközileg versenyképes egyetemmé váljon, olyan vízióval, innovatív kezdeményezésekkel, és nemzetközileg összehangolt releváns programokat szükséges kidolgoznia, amely a vezető nemzetközi egyetemek számára is vonzó, sőt követendő, versenyhelyzetük megőrzéséhez. Viszont mindez csakis akkor hiteles egy katolikus egyetem esetében, ha a tudományosan kiemelkedő alternatívát a katolikus identitás feladása nélkül éri el. Ez olyan tudatos meggyőződést kíván az intézménytől, amit méltán nevezhetünk az intézmény sajátos, pontosan meghatározott, és identitásából fakadó filozófiájának, szoros kapcsolatban az erkölccsel.
Ennek alapján meggyőződéssel állíthatjuk James J. O'Donnel provokatív kérdésére, hogy Szt. Ágoston tudomány-eszményét nem sodorták el a 18. század végétől mindmáig tartó - az egyetemek szellemi életét és munkáját befolyásoló - különböző áramlatok. Ágoston alaptétele a tudományról, amely álláspontja szerint, teljes belső és elválaszthatatlan kapcsolatban van az emberi lélekkel, olyan maradandó és szilárd oszlop, amely az egyetemek számára a 21. században is a tényleges értéket, az innováció emberközpontú minőségi lehetőségét, a verseny- és piacképes ismeret erkölcsi alapokon nyugvó megalapozását, és az életminőségnek az erények alapján történő biztosítását szolgálja. Ezt az alternatívát mutatja fel egy autentikus katolikus egyetem a mostani társadalom számára, és ezáltal válhatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem az elmúlt években vezető szereplőjévé a katolikus egyetemi és tudományos életnek.
Budapest, 2018. szeptember 7.
Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem.
rektor
