ÚJDONSÁGOK
A Communio folyóirat bemutatásának közvetítését ide kattintva nézheti meg.
„Nagy szeretettel készült az utolsó útra" - Erdő Péter nekrológja Tarjányi Béla professzorról
Augusztus 28-án, szombaton este elhunyt Tarjányi Béla professzor. Az alábbiakban Erdő Péter bíboros, prímás, volt tanárkolléga szerkesztőségünkbe eljuttatott nekrológját közöljük.
Megrendülten értesültünk Tarjányi Béla professzor úr haláláról. Az utóbbi hónapokban többször tanújelét adta annak, hogy milyen emelkedetten, milyen nagy szeretettel készül az utolsó útra. Sok éven át szenvedett, küzdött a rákkal, de mindig a Gondviselés iránti megadó szeretettel, mindig azzal a hozzáállással, ami őt professzorként is jellemezte.
Sok évtizedes biblikus tanári munkássága során nem csupán a régi szövegek részleteit, értelmezését, a róluk szóló tudományos elemzéseket mutatta be hallgatóinak, hanem mindig azt a kérdést tette föl, hogy hogy vezet ez bennünket előbbre a Krisztussal való találkozás útján, hogyan építi a lelkiéletünket. Tehát a pasztorális szemlélet végigkísérte egész tudományos és tanári munkásságát.
Ez az, amiért ő a bibliatársulatot is megszervezte, ezért hozta létre sok hozzáértő munkatársával együtt az úgynevezett Jeromos-fordítást, a Szentírásnak egy új magyar fordítását, amely figyelembe veszi a Neovulgáta szövegét is, ugyanakkor igyekszik hűséges lenni azokhoz a szép magyar fordítási megoldásokhoz, amelyek még Káldi Györgyre és az ő bibliafordítására mennek vissza.
Tudományszervezőként is, inspiráló egyéniségként is mély nyomot hagyott tanítványaiban és mindazokban, akik magyar nyelvterületen a Szentírással foglalkoztak. Eleinte az ószövetségi tanszéket vezette, később az újszövetségi katedrát. Mind a két részében a Bibliának valóban otthon volt, és úgy látszik, hogy ez a tanítás az ő életében is következményekkel járt. Az az érett, az a mindenki iránt hálás magatartás, ami az utolsó hetekben és hónapokban kiragyogott az életéből, az a türelemmel viselt szenvedés, amire példát adott, az az érett és erőt adó kommunikáció, amit például a videoüzeteiben tapasztalhattunk, bizonysága ennek a megélt bibliai hitnek.Adja Isten, hogy most már valóban az örök boldogságban láthassa a biblikus üzenetnek a lényegét, és azt is, hogy munkássának valódi, örök értékek voltak az eredményei, és talán a jövőben is ilyen gyümölcsöket fog teremni közöttünk.
Hálát adunk életéért, munkásságáért! Kérjük számára az örök boldogságot!
Erdő Péter bíboros, prímás, volt tanárkolléga
Fotó: Merényi Zita - Magyar Kurír
Dr. Tarjányi Béla professzor úr emlékezete
Ha Tarjányi Béla professzor úr életútját nagyon tömören kellene bemutatni, akkor azt az alábbi, némileg kerekített számadatokkal kísérelném meg: 80 év földi zarándoklat - több mint 55 év papi szolgálat - 40 év oktatói tevékenység a Hittudományi Karon - 30 év a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyvezető elnökeként.
Mindannyian jól tudjuk, hogy kedves kollégánkat több évtizedes munkássága során főként a Szentírás minél mélyebb megismerésének és megismertetésének vágya vezérelte. Szépen kifejezi ezt a 60. születésnapjára készített ünnepi kötet címe is: „Az ige szolgálatában". Tarjányi professzor az ige szolgálatában állt mind teológiai tanárként, mind a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat vezetőjeként, mind pedig „egyszerű" lelkipásztorként. Tudományos kompetenciájáról a bibliai nyelveket és az exegézis módszertanát illetően mindannyian meggyőződhettünk, akik egykor a tanítványai lehettünk. S ezt a tudományos kompetenciát a publikációi is tanúsítják, amelyekből a Márk-evangélium bevezető részéhez írt nagyon részletes, módszertanilag példamutató tankönyvét emelem ki. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy Béla atya exegézise nem szűkült le nyelvi és szemantikai elemzésekre vagy hagyománytörténeti megfontolásokra. Ő mindig fontosnak tartotta, hogy a vizsgált szöveg aktuális, jelenkornak szóló üzenetét is feltárja. Előadásai és publikációi ezért lelkipásztori szempontból is nagyon értékesek voltak és maradtak számunkra.
A Szentírás iránti szeretete Béla atyát arra ösztönözte, hogy ne csak akadémiai keretek között igyekezzék a bibliai üzenetet továbbadni. Számára az Ige szolgálata nem korlátozódott a szentírás-tudomány művelésére. Éppúgy szívügyének tartotta a biblikus apostolkodást is. Az 1980-as években kapcsolatba került külföldi (olasz, osztrák, német) katolikus bibliatársulatokkal, s azok példáján felbuzdulva elhatározta, hogy Magyarországon is létrehoz egy olyan bibliatársulatot, amely a Katolikus Egyház keretein belül, a Katolikus Bibliaszövetség tagjaként tevékenykedik. A kommunizmus bukását követő rendszerváltás kiváló lehetőséget biztosított erre. Béla atya püspökök, papok és világiak támogatásával elérte, hogy 1990-ben hivatalosan létrejöhessen a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, amely azóta is töretlenül végzi az ige szolgálatát: részben biblikus apostolképző kurzusok és bibliai témájú közérthető előadások tartásával, részben a Szentírás olvasását és tanulmányozását segítő kiadványokkal, amelyek közül a Káldi-Neovulgata nevet viselő bibliafordítás a legismertebb.
Tarjányi professzor úr 2012. augusztus 15-én szűk körben ünnepelte 70. születésnapját. A Vörösmarty utcában található kápolnában mutatott be szentmisét, amelynek során nem a Boldogságos Szűz Máriáról prédikált, hanem arról elmélkedett nagyon egyéni módon, milyen is lehet a mennyország. Akkor ennek a ténynek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Utólag visszagondolva azonban úgy látom, hogy Béla atya elmélkedése már egyfajta készület lehetett. Abban az évben fejezte be tanári munkásságát a Hittudományi Karon. S bár a Bibliatársulat vezetőjeként még bőven maradt teendője, a nyugdíjba vonulás mégiscsak figyelmeztetőjel volt számára. Ráadásul éppen abban időben jelentkeztek súlyos betegségének első jelei. Cselekvőképességének megőrzése érdekében vállalta ugyan a komoly fájdalmakkal járó gyógykezelést, de az évek előre haladtával egyre inkább a számadás és a nagy útra - bibliai szóhasználattal élve az „exodoszra" - való felkészülés lett számára a meghatározó. Ezt a két szempont mutatkozott meg az utolsó személyes találkozásunk során is július hónapban. Tudta, hogy „közel van eltávozásának ideje" (vö. 2Tim 4,6), de ez nem a környezetétől való elzárkózásra ösztönözte, hanem arra, hogy ami szépet és jót tovább tud még adni, azt megossza mindazokkal, akik közel álltak hozzá. Többek között egy nagyszerű összeállítást tett közzé a Hittudományi Kar utolsó félévszázadáról, különös hangsúlyt helyezve a Kar hagyományaira.
Tarjányi Béla professzor úr az örök élet reményében élt és tevékenykedett. Ezt a tényt nem csak a súlyos betegségében tanúsított derűs magatartása tanúsítja, hanem írásai is, amelyekben többször előtérbe kerül az örök boldogság gondolata. Szabadjon most idézni abból az eucharisztikus témájú tanulmányából, amelyet régebben írt, de amelyet kérésére az Eucharisztia a Szentírásban című tanulmánygyűjteményben ismét megjelentettünk.
„Alapvető és pozitív emberi tulajdonság az élet szeretete, értékelése, az élethez való ragaszkodás. Állandó problémát jelent azonban az élet végességének megtapasztalása. Ezzel a súlyos problémával néz szembe a Biblia, amikor az első lapjain a Paradicsom képét (Ter 2,4-25), az utolsókon pedig a Mennyei Jeruzsálemet állítja elénk (Jel 21-22). Mindkét képben szerepel az élet fája. A Paradicsomban a kert közepén áll ez a fa (Ter 2,9), de a bűnös, bukott ember nem ehet a gyümölcséből... - Az újszövetségi látnok szerint az idők végezetén az élet fái az életvíz-folyó partján fognak állni, amely az Isten és a Bárány trónjából fakad (Jel 22,1-2). Az élet fájához (= az örök, isteni élethez) joguk lesz mindazoknak, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében (14. v.)....
Az ember egykor elveszítette a jogot ahhoz, hogy Istenhez hasonlóan örökké éljen -, de a Bárány vére lemossa a bűnt. Eltávoznak a kerubok, akik az élet fájához vezető utat őrizték (vö. Ter 3,24). Az emberre csodálatos jövő vár: A Mennyei Jeruzsálem, benne az élet fájával... (Jel 22,2).
Mindez nagyon távol van tőlünk: az elveszített Paradicsom éppúgy, mint a ránk váró Mennyei Jeruzsálem. De a jelen nem vigasztalan -, hirdeti János evangéliuma. Jézus már most, a jelen életben felkínálja az embernek az örök életet: Isten életét. Ebből az életből részesedünk, amikor Jézussal együtt az Atya akaratát teljesítjük; amikor belőle táplálkozunk, vagyis hozzá hasonlóan szeretünk, szolgálunk és életünket adjuk másokért; és amikor az Eucharisztiában az Isten-Jézust, a Mennyei Kenyeret magunkhoz vesszük."
Béla atya földi élete során az üdvösség igéjéből (ApCsel 13,26) és az élet kenyeréből (Jn 6,48) táplálkozott, s egyúttal az üdvösség igéjével és az élet kenyerével táplálta testvéreit. Amikor megköszönjük neki áldozatos szolgálatát és az irántunk tanúsított szeretetét, az a remény tölt el bennünket, hogy a mennyei Jeruzsálemben szabad út nyílik számára az élet fájához, és az Úr színről színre látása kárpótlást nyújt majd neki az élet minden fájdalmáért.
Kocsis Imre
A közép-európai országok társadalmi, gazdasági és spirituális helyzete az Egyház társadalmi tanítása tükrében
című kötetet könyvbemutatóját
ide kattintva tekintheti meg,
amely a Kar és a Vatikáni Joseph Ratzinger - XVI. Benedek Alapítvány szervezésében 2019 októberében Budapesten tartott konferencia anyagát tartalmazza. A kiadványt Erdő Péter bíboros, Federico Lombardi SJ, az Alapítvány elnöke, valamit Kránitz Mihály, a Hittudományi Kar akkori dékánja ismertette. A beszélgetést a kötet szerkesztője, Gájer László, a HTK professzora vezette.
Élet az Élet kenyeréből
online KÖNYVBEMUTATÓ
online eseményt ide kattintva tudja felvételről megtekinteni
OKLEVÉLKIADÁS NYELVVIZSGAMENTESSÉG ALAPJÁN - Eljárásrend
Effata 2020. ősz-tél IV. évfolyam 2. sz
Effata 2020. tavasz IV. évfolyam 1. sz
Effata 2019. ősz-tél III. évfolyam 2. sz
Effata 2019. tavasz III. évfolyam 1. sz.
Effata 2018. ősz II. évfolyam 2. sz
Effata 2017. ősz-tél I. évfolyam 2. szám
Effata 2017. tavasz I. évfolyam 1. szám
